Starsonb13

i.e. 481-480. Leonidas spártai király 300 katonájával szembe száll Xerxes hatalmas perzsa hadával a thermopülai szorosban. A spártaiak mind elestek, de megállították a perzsákat.

Frank Miller napjaink egyik legismertebb képregényese. A Sin City sikere után itt az újabb film, a 300, amelynek ő a szülőatyja, s az 1962-es 300 spártai című, akkor szuperprodukciónak számító amerikai film ihlette.

Bemutató március 22-én!

Még 17-et kell aludni addig...

Akit érdekel a film történelmi háttere, hát tessék:

Anaxandridas spartai király legifjabb fia, Leonidas 491-ben Kr. e. lépett trónra. A spartaiak - tekintettel a szövetséges athéniakra - a Terhmopylaehez küldték ki őt, hogy állja útját Xerxesnek, ki roppant seregével áthaladván Thessalián, és a 480-ik év augusztusának vége felé érkezett a szoroshoz. A maroknyi sereget, amellyel L. ott előre állást foglalt, a következők alkották: 300 spartai, kiket L. azon érettebb korú polgárok közül választott, kinek gyermekeik voltak; 1000 perioecus, 500 tageai, 500 mantineai, 120 orchomenusi, 1000 harcos Arcadia többi részéből, 400 corinthusi, 200 phliusi és 80 mycenaei. Ezekhez csatlakozott 700 thespiaei, 400 thebaei, továbbá 1000 phocisi és a locrisiak egész hadreje, összesen nem több, mint hétezer harcos.

Hérodotosznál azt olvassuk, hogy ő Xerxész gyalogságát 1.700.000 főre, lovasságát 80.000 főre teszi. Biztos megbecsülésre ugyan minden alap hiányzik, de minden valószínűség szerint a sereg teljes létszáma nem haladhatta meg a 300.000-et.

A thermopylaei szoros nyugati-keleti irányban a Malisi öböl mellett vezet Mallisból Locrisba, mint egyetlen út Észak-Görögországból Közép-Görögországba. Az út közepe táján emeltek egykor a phocisiak a thessaliaiak ellen egy falat, s amellett foglalt állást L.

Xerxes, a nyugati bejáró előtt, Trachis vidékén táborozott, 4 napig halogatta a támadást, abban a hitben, hogy a görögök a roppant túlerővel szemben be fogják látni az ellenállás reménytelenségét. Ez nem következett be, ötödnapon a medusokat és a cissiaiakat zúdította ellenük. De mindezeket, mind pedig az utánuk jövő csapatokat, sőt a «halhatatlan perzsáknak» nevezett több tízezer főnyi gárdát is nagy vérontás után visszaverték. Hiába újították meg a perzsák a hatodik napon is a támadást, nem tudták átverekedni magukat a görögökön.

Ekkor azonban az áruló Ephialtes felfedezte a perzsáknak az Anopaea nevű hegyi ösvényt, amelyen a szoros megkerülhető volt. L. gondoskodott ugyan ennek is az őrizetéről, a phocisiakat rendelvén oda, de ezek, midőn a Hydarnestől vezetett «halhatatlan perzsák» csapata éjjel az ösvényen felhágva nyílzáport bocsátott rájuk, megfutamodtak.

L. az éj folyamán már értesült, hajnalkor pedig egészen megbizonyosodott a végzetes esemény felől. Nyilvánvalóvá vált, hogy hadállását meg nem védheti; az út még nyitva állott a menekvésre, ő mégis maradt, hogy példát szolgáltasson nemzetének, de kerülni akarván az ok nélküli vérontást, elbocsátotta a különben is megrémült szövetségeseket, s csakis a háromszáz spartainak rendelte el a maradást. De ezekkel önként óhajtott osztozni a veszedelemben ötszáz thespiaebeli, akik az engedélyt meg is kapták, így nyolcszáz görög maradt a szorosban.

Az utolsó nap reggelén a spártaiak elvégezték a szokásos csata előtti tennivalókat; meztelenre vetkőztek, és gyakorlatoztak, beolajozták a testüket, és megfésülték egymás hosszú haját. A nevét mindegyikük egy kis botra véste, amelyet a karjukra rögzítettek - korabeli "dögcédula" -, megkönnyítendő későbbi azonosításukat.

L. legalább drágán akarván az ellenséggel megfizettetni a győzelmet, kirohanást tett a szoros nyugati nyilásán. Az elszánt küzdelemben nagyszámú perzsa esett el, köztük Darius két fia, de elesett maga L. is. Már négyszer verték vissza a görögök a perzsákat, midőn hátulról megjelent Hydarnes. A vezére vesztett kis csapat ekkor visszavonult a fal mögé, egy halomra a keleti kijárónál, hol aztán mindnyájan hősi halált szenvedtek. E pontra később L. tiszteletére egy kőoroszlánt helyeztek, a többi elesett hős emlékére pedig feliratos oszlopokat állítottak, s mindannyiokat énekekben magasztalták.

Xerxesnek a győzelem állítólag 20.000 emberébe került. Emiatti bosszúságában Leonidasnak a csatatéren megtalált holttestéről a fejet állítólag levágatta és karóra húzatta. Leonidas halála nem volt hiába való áldozat, mert azonkívül, hogy helytállásával tiszteletben tartotta a spartai törvényeket, példát szolgáltatott, amely lelkesített, a halála miatti boszúérzet pedig tettre sarkalta a spartaiakat.

A szorosban felállított és később elpusztult egyik emlékfelirat szövege:

Itt fekszünk, vándor, vidd hírül a spártaiaknak:
megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.

(A felirat szövegét Hérodotosztól és a római Cicerótól ismerjük).